HTML

myaszösz

Elmegyek és megnézem, elolvasom vagy lefényképezem, meghallgatom, megszeretem, kinevetem vagy elsírom. De leginkább leírom.

Utolsó kommentek

  • grecka: Kedves Urszuszka, ha kedved támad a könyvkötészetről beszélgetni,csak rajta,Teljesen jól érzed és ... (2010.01.20. 20:50) Könyvkötő
  • torpicur: Ez tetszik. Ismerős az érzés. :) Gratulálok a gyilkoláshoz. :)) Ismered Ady-tól a "Megöltem egy pi... (2009.06.23. 07:48) Megölni a mumust
  • Utolsó 20

Kiteszed-e? Magyar e vagy?

2009.03.12. 17:36 :: urszuszka

 

Nézzük először miből lehet választani:
 
A kis szolid, 150 Ft-os darab: Középen fehér cérnával összehúzott, nemzeti színű kis szalag, kitűzhető kabátra, fehér nájlonblúzra, jól mutat 1-100 éves korig. Visszafogott, magabiztos, ugyanakkor feltűnésektől mentes, diszkrét megjelenést kölcsönöz magyarságtudatunknak. Ez az a darab, amit minden évben bosszankodva újra meg újra megveszünk, mert sose tudjuk, hová tettük a tavalyit. Ugye?
 
Az extrém: A kokárda divatban is megjelenik az extremitás. Van bazinagy, „faltól falig” kokárda, legyező méretben, meg extrémpici, amolyan jelzésértékű, masni kivitelben. Nagy kokárda nagymagyarság, kis kokárda kismagyarság?
 
Design: Sokan úgy érzik, hogy az egyéniségüket is bele kell vinniük a mindenkori kokárdába. Elvégre egyszer egy évben, 10 centi erejéig had legyen már az ember önmaga. Láttam már gyöngyből fűzöttet, olyat, aminek a közepében kerámia kisplasztika van, vagy egy komplett kerekerdő őzikével meg madarakkal. Van, amelyik közepébe kispetőfi, meg még a Nemzeti Múzeum is belefér. Azt hiszem a kokárda design azonban nem követi megfelelően a fiatalság önkifejezési igényét. Vajon a kis emo mit fog felvenni a suliünnepélyre a fekete szerkójához? Abban biztosak lehetünk, hogy nem a mellkasára tűzi, hiszen az olyan szokványos. Azt hiszem a vérbeli emo valami feketére vágyna a háromszínű helyett, és azt is inkább a hasitasijára tűnzé mert így cereti!
 
Az alternatív: Azon gondolkodik Jeges, ő melyik fajtából választana. Valahogy most nem talál kedvére valót. Ma az jutott eszébe, hogy talán gyászszalagot kéne kitűzni, a forint tiszteletére. De aztán eszébe jutott, hogy ő nem egy ilyen gyászszalagos ember, hiszen tele van pozitív gondolattal. Mi lenne, ha egy vaniliáskarikát tűzne ki Jeges a kabátkájára? Elvégre méretét tekintve a kis szolid kategóriába tartozik, felhasználhatóságának előnyeiről ne is beszéljünk… Ez a legjobb megoldás.
 
Történeti áttekintés következik a ’80-as évek elejétől napjainkig – melyből kiderül miért inkább vaniliáskarikát szeretne Jeges magának…
 
Nézzük…
 
Jeges már az oviban is tudatosan a hazaszeretetre nevelődött.  Elmélyülten rajzolt kokárdát (extrémnagy), amit az óvónéni segítségével ki lehetett vágni és hurkapálcikára szúrva be lehetett tenni a homokozóba. Mire volt ez jó, nem értem (akkor meg főleg nem értettem), de a hangsúly a tudatosságon van.
 
Általánosban az egész márciustizenöt izé egy nagy kínzásnak számított. Csinicipő, fehérharisnya, nagygalléros blúz és társai, izzadás a suliünepélyen valami számomra érthetetlen Ady verssel. Dehogy miért van ez? Miért kell a kisötödikesnek Ady verset (igen, azt is szoktak március 15-én) adni a szájába? Nem érti szegény… talán, később, amikor már rég leérettségizett, és örült, hogy nem az Eltévedt lovasból kellett verselemzést írnia, hanem választhatta a biztonságos Mikszáthot vagy Móriczot. Majd, ha középiskola után még egyszer az életben kezébe veszi az Ady kötetet, csak és kizárólag akkor fog leesni szegénynek, hogy mi a fenéről karattyolt Endre annakidején. Nade mindegy. Jeges örül, hogy gimiben már nincs fehérharisnya meg suliünnepély. Ott csak a diszkrét kokárda van, mert anyu nem enged ki az utcára 15-én anélkül. Nagyon helyes.
 
Aztán Jeges az egyetemen megtanulta mi a „magyarok Istene”. Azon a bizonyos tavaszon, amikor O.V.-nek mennie kellett - mert jött helyette a M.P., aztán a Gy.F. – Jeges bizony hordta azt a kokárdát. Hordta, mert bár nem tulajdonított túl nagy jelentőséget a március 15-től áprilisig hordandó kokárdával, de hát az egyetemen akkoriban mindenkinek 2 kokárda is volt (+ 1 a zsebben tarcsiba), mert egy a kabáton, egy meg a kordzakón (tarisznyán) ugyebár, hogy véletlenül se lehessen NE látni. Aztán persze jött megtorlás, hogy aki kokárdában ment szavazni annak aztán annyi, mert, hogy nem pecsételték le a szavazólapját neki, hiszen úgyis egyértelmű, hogy hová tenné az X-et ugyebár. Aztán áprilisban jött a „semleges katedra”. Jeges megtapasztalhatta milyen az, amikor a tanárok NEM használják politikai célokra a katedrát. Mindegy, ennek is vége lett, mindenki belenyugodott, aztán lám, O.V. hamarosan újra ziccerbe kerül. De ez nem Jeges dolga.
Jeges dolga ma az, hogy eldöntse milyen kokárdája lesz, ha lesz neki egyáltalán. Jeges nem akarja, hogy őt jobb vagy baloldalinak gondolják, nem akar O.V.-zni vagy Gy.F.-ezni, nem akar ő semmit, csak békét meg újra 242 forintos eurót. Nem akar magyarázkodni a kokárdája miatt, sem lábjegyzetet tenni a kitűzőhöz, hogy nem vagyok ez és nem vagyok mocskos az. Na. Jeges kitenné a kokárdát (és ki is fogja), mert így nevelték. És mert szereti a sárgavillamost, meg a vízilabdát. De úgy dönt, inkább a vaniliáskarikára köti azt a nemzeti szín szalagot, aztán essen le mindenkinek az álla mielőtt ideológiát gyártana!

 

 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: jeges

A bejegyzés trackback címe:

https://urszusz.blog.hu/api/trackback/id/tr74998394

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kötöttségek nélkül 2009.03.12. 18:54:53

Az "Adjátok vissza a jelképeinket" projektElmesélem, hogy hogyan lett új kulcstartóm. Rühelltem, amikor 2002-ben a Fidesz kampányjelvénnyé fokozta le a kokárdát. Ízléstelen ötlet volt. Ha már önpecsételésre akarták buzdítani a szavazóbázist, lehetett vol…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása