...a nyílnak pedig ezres darabja. Rablás! De a Decathlonba már mindent lehet kapni: horgászfelszerelést (talán pontyot is adnak hozzá), síbakancsot műhóval, ping-pong asztalt ellenféllel, röplabdát, strandhomokot, szóval mindent. De a történet vasárnap délután nem erről szólt. Hanem, az ősmagyaír víír felpezsdítéséről. Azaz, fogjuk meg a dekiben vásárolt műősmagyar anzugot (ami lehet tegez avagy puzdra) és vigyük el kevésbé lakott területre sétálni. Majd lövöldözzünk vele 5 lépés távolságból nilon acskóra (teszkós), égessük le magunkat vasárnapi ebéd után sétálgató gyermekek előtt, szántsuk le a bőrt a csuklónkról, és az ujjbegyünkről. Majd mindezt megunván készítsünk néhány fotót távolba révedő kedvesünkről (íjjal), illetve további művészképeket a Kiscelli kastélyról. Az "ősmagyar gyilkológép" - szarvasok és egyébb puhaszőrű kistestűek réme - tulajdonosa egyébként napi fél órát keményen edz a szerkezettel, állítása szerint pont annyit, amennyit én békávézással töltök. Eszembe jutott, hogy jön a tavasz, hamarost bicajra pattanok a BKV helyett. Mókás lenne, ha a bicajon ülve nyilaznék? Na? Mondjuk a hajnali hatkor részegen (már vagy még?) szembejövő bácsik kalapjára... Viccet félretéve. Ennél bonyolultabb, hosszadalmasabb, fájdalmasabb, körülményesebb, erőigényesebb, [stb] módját a gyiloknak nehéz lenne találni. Minden esetre a nilonacskó nagyon kevés lyukat szenvedett, túlélte a támadást.
Képeket elrettentés céljából ajánlom szíves figyelmébe a szíves olvasótábornak.
Utolsó kommentek