Agyamra mentek Ti férfiak! Azaz hogy is mondjam finomabban. Szeretlek benneteket meg minden: kedvest, apát, főnököt, jóbarátot, ismerőst és kollégát. Nem vagyok én feminista, kedvelem a társaságotokat, szeretem, ha cipelitek helyettem a szatyrot és ha kicserélitek a kocsim kerekét. Cserébe főzök Nektek finomat, levest, meg sülthusit, meg csokissütit, kimosom az ingeiteket meg ha jó a kedvem ki is vasalom és még élvezem is. Ez a mi társadalmi szerződésünk és ez így van rendjén. Csak azt nem bírom megemészteni, hogy miért kell folyton felrúgni ezt az egyébként remekül működő szerződést, és mindenképpen fölényt produkálni. Miért van az, hogy edzésen (röplabda) az ALFAHÍM bármikor meg tudja magyarázni mit és hogyan rontottam el a támadásnál, és hogy melyik lábammal kellett volna kilépnem fogadáskor. A nő miért nem lát neki soha osztani az alfahímet, amikor ugyanezeket a bakikat elköveti? Mindez különösen igaz a sportra. Vagy a helyesírásra. Az ALFAHÍM imádja észrevenni a helyesírási hibákat és sosem feledi említeni őket, hiszen ez jó érzés neki. Hiszen ő ettől picit több lesz, énmeg tán kevesebb? Én nagyon szeretek írni a vakvilágba bele, egyszuszra. Késő éjjel. Nem figyelve a helyesírásra. Másnap, ha netán elolvasom, észreveszem és kijavítom. De az is lehet, hogy úgyhagyom. Ez az én világom. De az ALFAHÍM pásztázó szemei sasként csapnak le az ilyen hibákra. A legveszélyesebb alfahímek egyébként a nyelvet beszélők. Nő legyen a talpán, aki mellettük meg mer szólalni idegenül, és nem helyesen kiejteni... legyen az egy sportcsarnoknyi baráti társaság akár, akkor is ki fog javítani. Hiszen a hibák azért vannak, hogy az ALFAHÍM kijavítsa őket. Agyamra megy ez fölényeskedés. Nade. Mi a helyzet azokkal a hibákka, amiket az ALFAHÍM követ el? Ez egy beugratós kérdés volt. Semmi, hiszen Neki nincsenek hibái. Hogy is lennének, hiszen nem csinál semmit. Nem vet papírra semmit, a sportban ő mindig jobb, az életét tökéletesen vezeti, kiválóan beszéli a nyelveket, és sohasem téved el. Úgy szeretnék egyszer egy napra én is alfahím lenni, hogy érezzem milyen az tapintatosság, tolerancia, diszkréció nélkül élni, és tudni, hogy én vagyok a legdögösebb. De mivel ez nem megvalósítható, csak egy dolgot tehetek. Hátradőlök, és lesz@rom, vagy várom a csodát, hogy az ALFAHÍM is hibázzon. Bár hála az égnek, a világ egy tökéletes mederben folyik, ahol ilyen hibák nem fordulhatnak elő.