Még utoljára talán annyit, hogy érdemes kivégezni. Sőt. Kötelező. Ha az ember nem kűzd meg a saját mumusaival, eltemetheti magát. A kisagyából, valahonnan a szabad gondolatok és bűntudat határmezejéről mindig kiabálni fog a kis undok lény, hogy "Nem voltál rá képes!" Ezért aztán mindig kicsit lefelé görbül majd a mosolyod, ha valaki örömmel újságolja, hogy véghezvitte azt, amire Te nem voltál képes. Nem érdemes a mumust elnyomni, nem is lehet. A mumust biza meg kell ölni.
Kinyirtam tehát a második mumust is. Jókora bűntudattól, önostorozástól, önszánalomtól, kisagyi ping-pongtól szabadítottam meg önmagam. Most talán újabb kihívást keresek, de úgy, hogy lehetőség szeint ne váljék belőle mumus.
Utolsó gondolat a mumusról. Megölése nem mámorító. Inkább olyasmi, mintha az ember visszazökkenne a természetesbe, a hétköznapiba. Mostmár megnyugodhat, hátradőlhet, újra önnmaga lehet. Nem kell a kötelezvényekre gondolnia, amikor fejest ugrik a vízbe, vagy amikor ölel, vagy amikor dolgozik, vagy finom ételeket eszik. Ennyi. Nincs több mumus.
Utolsó kommentek