Jeges lehetetlenül hánykolódik ágyában. Hol felnéz, hol lenéz, hol hason, hol háton, keresztben, másikirányban, hol báránnyal, hol bárány nélkül hánykolódik a friss lepedőn a nyári melegben.

Nyomasztani kezdik őt a saját kis apróságai, amik egy ilyen álmatlan éjjelen elefántokként támaszkodnak Jeges apróra kucorodott pirospozsgás szívén. Felkel, felkapcsolja a villanyt és érzi, hogy még nyomorultabbul fog folytatódni ez az éjszaka. Ölébe veszi a laptopot, excel táblát gyárt, számol sebesen, költséget vet, bevételt és kiadást számol, latolgat, elemez mint egy eszelős. Diplomamunkát tervez, felsőfokú nyelvvizsgát álmodik, PhD-t és valami tanfolyamot is kitalál, külföldre szeretne menni, majd végül megtorpan és rájön, hogy mindez felesleges. Hirtelen látni véli maga előtt az univerzumot, amiben ő egy aprócska homokszem, egy szösz egy valami. Véres verítékével sem tud ennél jobb vagy több lenni. Van már egy diplomája, úton a következő, nyelvismeret, jó állás, de mégis mintha mindez kevés lenne ahhoz, hogy önállóan és bujkáló kíváncsisággal, ölelésekkel elkezdje felfedezni saját életét és önmagát is egyben.