myaszösz

Jeges napja ma is szokásosnak indult. Felébredt aprócska szobájában Itália peremkerületében, Casalettoban. Fény, langyos meleg, madárcsicsergés és egy durmoló macska az ágy másik végében, akihez még pár percre oda lehet kucorodni mielőtt végleg kitörne a reggel. Ez a reggel is menthetetlenül bekövetkezett. Az átlagos napon elfogyasztották szerény reggelijüket, majd átlagos sétára indultak a városban. Tiszteletükre bemutatót rendeztek a galambok a Pantheon szökőkútjában, a Trevi kútnál integetett nekik Neptun (és a kőlovak) és még a cambio is olcsóbban váltotta a dollárt euróra, a gelato árus pedig ezúttal nem tévesztette össze Budapestet Bukaresttel. Elsétáltak a Spanyol lépcsőhöz, félúton lepihentek és rácsodálkoztak a sokrengeteg emberre, akik fürtökben lógtak a lépcsősorokról. A burok itt is megvolt körülöttük, ahová a sok emberi zaj már nem nyert bebocsátást. Ketten vannak ők, de lehet, hogy már egyek, elválaszthatatlanok, szétválogathatatlanok, elkülöníthetetlenek, elidegeníthetetlenek, egymásnak teremtetettek. Aztán elindulnak a lépcsőn a szikrázó napsütésben felfelé, majd lepillantanak újra az örök városra. A spontaneitás egy kávézóba viszi őket, ahol koffein és bibite várakozik rájuk. Élvezik a burkot, ami körülöttük van, a pincéreket is csak messziről hallják, legszívesebben táviratot küldenének nekik: two capuccino please! Aztán előkerül a vallomás és a szándék, amitől Jegesnek cseppfolyóssá válnak végtagjai, törzse elernyed, aprócska rózsaszín kis szíve pedig kalapálni kezd. Aprócska, csillogó ékszer formájában érkezik a jövő, a múlt visszaigazolása és a jelen szándéka. Egyszerre összeáll a legóvár, minden tiszta, egyértelmű és színes. Jeges boldog ezen az átlagos napon, Szerb Antal Itáliáját érzi a lába alatt és beszippantja magába a csodás levegőt és a boldogságot. Ilyen egyszerű hát ez az egész...