Jeges mostanában nem nagyon írogat, megvan ennek a maga oka. Kicsit messzire vetette őt az élet mostanság a jól megszokott fogaskerekeitől, ezért talán a kis csend. De most megint akad némi mondanivalója.
Jeges most messze van, megtapasztalja milyen is a külföld, meg a mindig is hőn áhított világlátás. A világlátás jó, bizony. Honvágya van-e? Nem tudja. Sokáig azt gondolta, nincs neki olyan. Vagyis, hiányzik persze a család és a város, a zaj, az illat, a hazai napsütés, az íz, a kicsi, a nagy, a rossz meg a jó. De valahogy nem olyan mardosóan ahogyan azt többen versbe is öntötték már. Mígnem egyszer. Jeges egyik szimpla - külhoni - hétköznapján egyik kollégája kezébe akad egy közepesen vacak Európa Atlasz. Odatolja Jeges orra alá, hogy na tessék, akkor most legyél szíves megmutatni, honnan is jöttél! Jeges megörül a nem várt interakciónak, lelkesen pergeti a lapokat, odaér a Kárpát-medencéhez, szeme könnyedén megtalálja Budapestet. Könnyedén megtalálja, de már nem is látja igazán, mert lábai megremegtek és kissé elpárásodott az a Budapest...
Ez volna a honvágy? Talán...
Utolsó kommentek