Államvizsga kipipálva! Felszabadító és mennyei érzés. Azon a nagyon hideg májusi délutánon úgyérezte, sosem lesz már fáradt többé, rég elveszett türelme és jókedve pedig egyszeriben visszaszállt testébe. Türelem és jókedv, ez az epertorta alapvető hozzávalója.

Tehát jókedvében Jegesünk elhatározta, epertortát készít, különös tekintettel édesanyjára, aki minden eperszezon kezdetén és végén kijelenti: "Engem eperföldbe temessetek!", mely kijelentés nem a halál áhított közeledtét jelentené, hanem pisztán az eper iránt érzett szenvedély kifejezését. Tehát mindenki örömére epertorta van készülőben. Jeges kiválogatta a hozzávalókat. Nagyon élvezte, hogy szépen sorban kipakolhatja és szabályosan elrendezheti a hozzávalókat a konyhaasztalon, majd mindezeket a mefelelő sorrendben összeöntve elkészítheti a remeket. Először két tálat vett magaelé és hat darab tojást. A tojások gömbölyödve, kuncogva mosolyogva gurultak a konyhasztalon, de azt a megtiszteltetést nem kerülhették el, hogy héjjaikból Jeges ügyes ujjai ne törjenek két apró kis fészket, és így sárga és fehér lelküket ketté ne válasszák. ÉsJegés kettéválasztotta a sárgát a fehértől... A sárgához került még három kanál cukor, melyet villával könnyedén összekevert. Nagyon szerette látni, ahogy a sárgás keverék tetjére kiül fehéren a cukor. A fehérjével más tervei voltak. Turmixgéppel esett neki a fehéren reszkető részeknek, melyekből így hatalmas méretű, habos, fényes massza lett. Hozzáadott ehhez hat kanál lisztet és még három kanál cukrot. Ettől persze a gyönyörű habtenger összeesett kissé, neki pedig eszébe jutott, hogy kislányként mennyire szeretett gyönyörködni ebben a fehér habban, és mennyire elszomorodott, amikor a siker érdekében édesanyja lisztet adott a habhoz, amitől az a jelenlegihez hasonlóan elszürkült és összeesett...az apróméretű konyhai csodának pedig ezáltal vége lett. A két tányér tartalmaát végül egybeeresztette, és óvatos, kanalazó mozdulattal összekeverte, majd a csipkézett szélű tortaformába öntötte. Félig kész is van...gondolta elégedetten, és betette a tésztát a már jó meleg sütőbe. Most pedig a gyümölcsöket akrta: megtisztította az epreket. Finom, aprószemű, piros kis eprek volta ezek, amelyeket egyenként félbevágva tányérra rendezett. Eszébe jutott még a banán is: eper és banán jól megférnek egy tortán. A következő lépés a vaniliapuding: világoskék tasakból bújt elő a vaniliaillatú - és reméljük ízű - pudingpor. Cseresznyemintázatú tálkába öntötte fél liter hideg tej társaságában, majd előkerült az imádott szerszám, a kézi habverő. Gyerekként sose értette, mi hasznát lehetne venni egy ilyen izének, ami három, négy drót találkozásából jött létre, de amint csepredett és ügyesedd, egyre jobban szükségét érezte ennek a találmánynak,hiszen a csomómentesség, csak ezzel érhető el. A pudingot kikeverte, és hagyta dermedni. Közben készen lett a tészta. Óvatosan kiemelte a formából, és egy gyönyörű üvegtálra helyezte. Picit még gyönyörködött a műben: olyan ez a tészta, mint egy kis lapos ám, annál bisztonságosabb bástya. A tésztából kis perem jött létre a tortaformának köszönhetően, amibe majd beleteheti a finom pudingot és a gyümöcsöket. Nagyon lassan és óvatosan ömlesztette a a bástyára a vaniliapudongot és lapos fakanállal, szakszerűen egyengette el a finomságot. Ezek után jött a munka fénypontja. Az epreket és a banánkarikákat megfelelően kellett elhelyezni a pudingon, vigyázva, hogy ne süllyedjenek el nagyon, de ne is nagyon lógjanak ki. mesterien sikerült. Kreativitása bizonyítékául három szem egész epret helyezett a torta közepébe, mint a bástya királya, királynője és... talán hű alattvalója...vagy a királyné szeretője...vagy a király ágyasa? Ki tudja. A műremek így majdnem elkészült, már csak a gonosz zselatin hiányzott a tetejéről. Apró kis füles edényt helyezett a túzhelyre, benne három deci víz, és a zselatinpor. Piros lé keletkezett ebből, amelyet felforralva egyre sűrűsödő masszát kapot, amely pillanatok alatt reszkető piros kocsonyává alakult. Öröm volt nézni. Az összes kocsonyát ráöntötte a az eprek és a banánok nagy örömére. És végre kész volt. Betette a hűtőbe, és érezte, hogy most nagyon-nagyon boldog.