„Ég szűz szem szárny
Nap hold gyöngy szél
anya szív kedv sír
lomb út sár –„
(Weöres Sándor)
Hogyan születik szó? Melyik az a pont, amikor már nem zajnak hívod, hanem szónak?
A Szegedi Kortárs Balett Atlantisz című előadásában tanúja lehetsz a szó megszületésének. Táncosok térdelnek a homokban, egész felsőtestükkel mozognak, szenvedést ábrázolnak és káoszt, mindezt a balett fenségesen megkomponált elemeivel. Sötét van, a fények éppen csak annyira világítják meg a színpadot, hogy láthasd, valami történik. Látod a zajt! Látod, hogy látnod kéne valamit, de nem érted, hogy mit. A táncosok mozognak folyamatosan, de még mindig térdelve. Érezni, hogy tudják, mit tesznek a testükkel, mintha valami titkos koordinátarendszerben haladnának, mert a szabályszerűség megvan. Aztán megérkezik a fény is, és te már tudod hogyan születik a szó. A színpad fölött kamera van, ami a fentről vett képet a táncosok mögött lévő vászonra vetíti, így láthatod madártávlatból a homokba írt nyomaikat. Nyomaik azonban nem pusztán mélyedések a homokban, hanem szavak a zajban. Hófehér, foszforeszkáló homokkal írtak az egyszerű, barna színű homokba szavakat, amelyek a speciális fényben világítanak. A színpad mögé vetülő képen pedig láthatod a legszebb szavakat: „Ég szűz szem szárny…”
Lásd meg a homokba írt szavakat!
(Sziget 2006)
Utolsó kommentek