myaszösz

Jeges ma nagyon egyedül volt. Kollégái szabadságra mentek, így az iroda ablakán beáradó, langyos, szeptemberi napocska egyedül csak az ő arcát simogatta. Kedvenc munkahelyi folyosóján is egyedül volt ma. Igaz, ott mindig egyedül van… ezért lett a kedvence. Kihalt és félhomályos folyosó ez, szocreál kövezettel, amelyen a térhatású négyzetminták mindig barangolásra késztetik. Hatalmas, titkos folyosók és hívogatóan magányos zugok nyújtanak néha menedéket neki a gondolkodáshoz, titkos tervek szövögetéséhez. A folyosón van egy használaton kívüli liftajtó, rajta a matrica: A felvonó használata előtt repülési biztosítás a házmestertől kérhető! Ezen elmosolyodik, de folytatja sétáját a térhatású köveken fel, s alá. Arra gondol, hogy nem lesz jó ma hazatérni. Szülei elutaztak, testvére más utakon jár, így egymaga lesz megint. Régebben vágyta a magányt, de ezekben az „egyedülös” napokban olyan jó lett volna egy kis családi csevely… nemcsak a kiabáló vasalatlan ruhák a tartóban, a mosatlan és a rothadó étel társasága a hűtőben. A két legjobbjóbarát külföldön van, messze-messze… Fogaiban pedig ismét bujkál a bölcs fájdalom.