Immáron második hete biciklivel indul útnak reggelente. Megfelelő öltözékben áll a kapuban, gyűrődésmentes, váltó-dresszkóddal a hátizsákjában, kulaccsal, csengővel, egyszóval mindennel, ami csak kellhet.
Kilép a kapun, megcsapja a friss levegő, madárcsicsergés, és látja, ahogy a szomszéd ház bejáratánál aprócska, szürke macskagombócok viháncolnak. Rettegő szemekkel tekintenek őrá az újszülött pamacsok, majd iszkolnak, ki merre lát. Ő is felül hát a kétkerekűre és már suhan is. Út közben a legrosszabb dolog, ami eszébe jut, hogy milyen válogatott kínzásokban részesítené azt, aki macskakövet teremtetett bicikliút gyanánt Újpestre. Végül arra jut, hogy napi 10 órában hajtaná az illetőt egy rozsdás rolleren fel, s alá a macskakövön.
A legjobban azt élvezi, hogy az álló kocsisoron bamba sofőrök bámulnak utána irigyelve sebességét és ügyességét. Bár érzi combjaiban a már jól ismert görcsös fájdalmat, azért csak tekeri tovább a járművet. Útközben lát még lógó nyelvű kóborkutyát, zsemleszínűt, és vele versenyt repülő kisrigót is. Érzi, hogy ez az igazi giccs, amolyan jóindulatú, gyógyító giccs, amit minden egyes embernek át kellene élnie reggelente, munka előtt. Csak a napsütés és a „cirip-cirip”. Kikeveredve a Tatai út sörgyáras, italnagykeres, autókereskedős közegéből, végighajtva a Dévényi úton, Szegedi úton és Dózsa György úton már csak az Andrássy út van hátra. Ezt már amolyan diadalmenetként éli meg, hiszen ilyenkor már teljesen hatalmába kerítette őt a városi idill és a csütörtök reggeli giccs. Balkéz felől sorba szemléli a szökőkutat takarító kertészeket, rendőrautókban kuksoló megbízhatatlan alakokat, a kukákat gurigázó szemeteseket, és lélekben mindenkinek integet. 8.40-kor ér az Andrássy út 93 mélygarázsába, és leláncolja biciklijét a megabiztonságos ping-pong asztalhoz. Felbukdácsol a lépcsőn, majd át az udvaron és a biztonsági kapun, majd kipirult arccal, izomfájdalmakkal nekilódul a reggeli trécselésnek a recepcióssal, kollégával, telefonnal, kávéfőzővel, hűtőszekrénnyel, Csibikével, Katival.... Áthúzza a gyűrődésmentes dresszkódot, leül az íróasztalhoz és úgy érzi, talán ma, csütörtök reggel megváltja a világot.
Utolsó kommentek