Itt születtem.
A wikipédia szerint szkíták és kelták is éltek ezen a helyen, a mai Budapest eldugott szegletében. 1950-ben vált hivatalosan is Budapest részévé, innentől fogva folyamatosan veszít egyszerű kisközség hangulatából. Ha azonban figyelsz, hallasz még itt kakasszót reggelente, a metszőolló is csattog egy-két helyen szüretkor. Zeneiskola a piacnál, zongoraszóra adják a paprikát a cigánysoron, szemben a lóverseny iroda, mellette a bőrdíszműves üzelete, a tulaj kék köpenyben ácsorog. Keresztben döcög a villamos, balra a posta ódon épülete azon túl a Külvárosi kávéház, jobbra a könyvtár, ahol a kedves bölcsésznek szívesen odaadják a nem kölcsönözhetőt is… bíznak benne. Gyermekrendelő, füstöskocsma, hentesáru. Harangvirág cukrászda: neongiccs, békés, vasárnap délutáni édességek lelőhelye. Állami áruház… még házi dolgozatot is írtam róla az egyetemen.
Biciklivel közel a híd. Emlékek: Öt éves lehettem, apámmal sétáltunk haza Budáról, a hídon át. Félelmetes jégeső kerekedik, de mi még mindig csak a híd közepén baktatunk. Fogom a kezét, vékony nyári ruha van rajtam, nála diplomatáska. Közben tojás nagyságú jég szakad ránk, apa a fejem fölé tartja a táskát hogy ne legyen semmi bajom, a bokámat azonban elveri rendesen a nyári jég. Aztán 15 év múlva már minden nap itt megyek át vonattal, félévente gyomorgörcs is csatlakozik hozzám, hiszen egyetemre járok, Piliscsabára. Volt bizony olyan is, hogy nem mertem elmenni egy-egy szigorlatra, ilyenkor a híd lábánál etettem a kacsákat nagy búsan.
Végezetül: József Attila, Babits Mihály, Berda József, Kaffka Margit, Ady Endre. Micsoda névsor…
Néhány fotó:
http://indafoto.hu/urszusz/ujpest
Utolsó kommentek