myaszösz

...mert porbul kelt ezer s ezernyi szem alkotja lényedet.

(Shakespeare)

Ma kaptam egy 20 oldalas jellemzést magamról. Egy menő tréningcég készítette nekem, állítólag csak nekem. Az elemzés módszertana szoftveralapú, elméleti háttere Jung kétféle embertípusa (extrovertált, introvertált) és Hippokratész négyféle embertípusa (szangvinikus, kolerikus, flegmatikus, piknikus). A két elméletet színekkel kombinálta, így lett valakiből, sárga, kék, piros vagy zöld ember, esetleg ezek közül kettőnek, háromnak a keveréke. Az elemzést egy 25 kérdésből álló, általam elektronikusan kitöltött teszt alapján készítette egy szoftver, emberi kéz érintése nélkül. Természetesen ez már önmagában felháborító lehet, hiszen honnan a viharból tudhatná egy gép, hogy én milyen vagyok. Ha belegondolok, azonban rájövök, hogy egy gépnek nincsenek előítéletei, nem emlékeztetem senkire, nem alkot véleményt és így tovább, tehát ez mégiscsak nekem tetsző mulatság. Szóval lapozgatom magam 20 oldalon keresztül.  Forgatom a lapokat és sopánkodok, hogy milyen pontosan lerajzol ez a kis füzet engem. Persze a pozitív dolgok símogatják a lelket, a negatívumok pedig erősítik. Szóval én zöld vagyok. Szueprzöld sárgával vegyítve. Ez azt jelenti, nyugodt, megfontolt, természetes ugyanakkor vidám, kreatív, lelkesítő. És akkor jönnek a visszaigazolások és én soknak érzem. Sok, hogy 20 oldalon keresztül látom magam, elfog egy pici szorongás, mintha rivaldafényben érezném magam meztelenül. Vacak érzés, dehát ez van. A következő pillanatban viszont már hálás vagyok, mert szeretném megmutatni az embereknek, akik körülvesznek, hogy tesség, nézzétek, itt vagyok. És én is szeretném megnézni másokét. Másnap bizony meg is mutatjuk egymásnak. Tökjó, hogy mindenki megmutatja magát, a róla szóló oldalakat. Mostmár sokat ismerek és jobban szeretek...